Az amerikai űrfelügyeleti hálózat(unclassified)
(Fotó: US Air Force)
Az amerikai űrfelügyeleti hálózat
Forrás National Security Archívum
Közzétéve: 2023. március 13
Tájékoztató könyv #824
James E. David és Charles Byvik
https://nsarchive.gwu.edu/briefing-book/intelligence/2023-03-13/whats-there-where-it-and-whats-it-doing-us-space-surveillance
A Védelmi Minisztérium Űrfigyelő Hálózatának küldetése a Föld körül keringő összes mesterséges objektum felderítése, nyomon követése és azonosítása, és adatokkal szolgáljon róluk egy sor felhasználó számára.
A földi radarok és teleszkópok, amelyeket az elmúlt években néhány műholdon lévő teleszkópokkal egészítettek ki, megszerzik a nyers adatokat, amelyeket azután elemeznek, hogy meghatározzák az egyes észlelt és nyomon követett objektumokra vonatkozó konkrét információkat. Ezeket az információkat különféle célokra használják fel:
- az összes ismert űrobjektum (USA és külföldi aktív műholdak és űrtörmelék) besorolatlan és minősített katalógusainak vezetése;
- Űrobjektum-azonosításhoz a műholdak méretének, alakjának és mozgásának meghatározásához, hogy segítse küldetésük meghatározását;
- a műholdellenes fegyverrendszerek célba vételének támogatása; a műholdak érkezési idejének meghatározása a Föld egy bizonyos pontja felett; megjósolni a Föld légkörébe kerülő objektumok bomlását és becsapódási pontjukat, ha túlélik a visszatérést; és megjósolni tárgyak ütközését a térben
Baker-Nunn kamera az Edwards AFB-nél Kaliforniában az 1960-as években. Ezek az optikai rendszerek a következő évtizedben is működőképesek maradtak.
(Fotó: Air Force)
A floridai Eglin AFB térfigyelő radarja, amely 1969-ben kezdte meg működését. Többek között ez volt akkoriban az első érzékelő, amely képes volt 6000 mérföldnél nagyobb magasságban vagy 30 foknál kisebb dőlésszögű objektumok észlelésére és követésére.
(Fotó: Air Force)
Az 1980-as években a texasi Space Surveillance Fence adóállomás egyik antennatömbjének része. Az 1950-es évek végén épült, az Egyesült Államok déli részén található három adó- és hat vevőállomást 2013-ban leállították.
(Fotó forrás: Air Force)
Földi elektro-optikai mélyűrfigyelő rendszer Diego Garciában. A három GEODSS helyszín az 1980-as években állt szolgálatba, és 6000 és 28 000 mérföld közötti magasságban követik nyomon az objektumokat.
(Fotó: Air Force)
Illusztráció a 2009-es véletlen ütközésről egy aktív Iridium műhold (jobbra) és egy inaktív orosz műhold (balra) között körülbelül 500 mérfölddel Szibéria felett. Az ütközés során több mint 2000 darab észlelhető és nyomon követhető törmelék keletkezett, amelyek több száz évig pályán maradnak.
2014 óta hat Geosynchronous Space Situational Awareness Program műholdat bocsátottak fel, amelyek elektro-optikai szenzorokat hordozva szolgáltatnak adatokat a működésükhöz közeli geoszinkron régióban lévő objektumokról.
(Fotó: Air Force)
Ausztrál Királyi Légierő 2022-ben kezdte üzemeltetni az Űrfigyelő Teleszkópot. Ez a második űrfigyelő hálózat érzékelője a déli féltekén, és geoszinkron pályán lévő objektumokat fed le.
(Fotó: US Air Force)
Űrkerítés radar a Kwajalein Atollon. A 2019-ben üzembe helyezéskor jobb lefedettséget biztosít a leszerelt térfigyelő kerítésen.
(Fotó: Lockheed Martin)
Az orosz Peresvet lézer 2018-ban állt szolgálatba. Állítólag körülbelül 1000 mérföldes magasságig képes „vakítani” a műholdakat.
(Fotó forrása: orosz minisztérium)
Illusztráció a 2019-es indiai tesztről, amelyben egy közvetlen felemelkedésű műholdellenes fegyver elpusztított egy célműholdat körülbelül 200 mérföldes magasságban. Kínában, Oroszországban és az Egyesült Államokban is van ilyen típusú fegyver.
Az amerikai Delta II rakéta harmadik fokozatú alkatrésze, amely 2021 januárjában landolt Szaúd-Arábiában. Egyes hőálló anyagokból készült tárgyak túlélhetik a visszatérést és a szárazföldre vagy óceánokra való becsapódást.
(Fotó: Űrkutató Intézet, Szaúd-Arábia)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése