Mi lehet (ne) - Pro /Kontra
Forrás:
- wikipedia
- Global Security Org
- Waterloo Institute
- Dr. Végh Ferenc nyá. v.ezds. összefoglaló-elemzései
- Dr. Szenes Zoltán nyá. v. ezds. összefoglaló-elemzései
Prológ:
NATO erők átcsoportosítást hajtanak végre és dandár szintű gyakorlatot kezdenek.
Oroszország megerősíti a határa mentén telepített erőket.
A Baltikumban végrehajtandó nagyszabású orosz műveletek komoly logisztikai kihívásokkal járnának.
A kis léptékű műveletek kis erőkkel is megvalósíthatók logisztikai kihívás nélkül, de nagy léptékben már egészen máshogy áll a dolog.
A kész helyzet elé állítás stratégiája megköveteli, hogy az orosz erők lerohanják a balti államokat, és kevesebb mint 96 órán belül felszámoljanak minden ellenállást – még mielőtt a NATO nagyon magas készenlétű erői megerősíthetik a védőket.
Ez az erő nem állít meg egy orosz támadást, de szárazföldi háborúra kötelezi a NATO-t, megcáfolva a kész helyzet elé állítás célját.
A logisztikai biztosítás a fő buktató a művelet tényleges megvalósulásának időszámvetésében.
A vasút széles nyomtávú és használható, de az idő túl rövid ahhoz, hogy az elfoglalt kirakóállomásokat újra üzembe helyezzék.
A Németország felett kilőtt tucatnyi NATO cirkálórakéta tönkreteheti a kulcsfontosságú vasúti hidakat Narvában, Pszkovban és Velikije Lukiban, és amíg nem javítják meg ezeket a hidakat, addig napokra leállhat a Baltikumba irányuló vasúti forgalom.
Hasonló a helyzet a tengeren is.
A légierő, a dízelmeghajtású tengeralattjárók és a parti telepítésű hajó elleni rakéták kombinációja valószínűleg megakadályozza a Balti-tengeren mindkét fél számára a felszíni flották alkalmazását.
Az orosz hadseregnek elegendő harci ereje van a balti államok elfoglalására, de ez a művelet nem lesz gyors lefolyású, hacsak az orosz kormány nem csökkenti le az elfoglalni kívánt terület mértékét.
A logisztikai erők csak egy fokozatosan megvalósuló műveletet támogathatnak, ami időt ad a Szövetségnek a mozgósításra és a terület elfoglalására.
Még ha a NATO úgy is dönt, hogy nem veszi birtokba azonnal a területet, tagállamai valószínűleg megbénító gazdasági szankciókat vetnének be Oroszország behódolásáig.
Másrészt, például egy teljes jogú tagállam meghódításával, elérhetik a NATO-egység megbontását, de ezt az orosz hadsereg logisztikailag nem tudja támogatni.
A téves számítások nagy kockázatával jár, ha azt feltételezzük, hogy mind a harminc tagállamnak deklarálnia kell a NATO 5. cikkelyének életbe léptetését.
Papíron ez igaz, de a gyakorlatban, ha csak az Amerikai Egyesült Államok (a harci erő biztosítása érdekében), Németország és Lengyelország (a területhez történő hozzáférés biztosításával) tartaná be az 5. cikket, Oroszország akkor is súlyos konfliktusba kerülne, amely a nukleáris küszöbön túl is eszkalálódhatna.
Orosz stratégiai tartalékok
Oroszország megerősítheti a Nyugati Katonai Körzetet az ország más részeiről, hogy növelje annak logisztikai képességeit, de nem sokkal, mert a NATO képes horizontálisan eszkalálni a konfliktust azáltal, hogy fenyegeti a legtöbb orosz hadszínteret.
Az orosz vezérkar ezt nem hagyhatja figyelmen kívül.
Ennek eredményeként csak az orosz Központi Katonai Körzetet, valamint a Keleti Katonai Körzet egyes területeit nem fenyegeti külső veszély, így csak azok képesek megerősíteni a Nyugati Katonai Körzetet. Az általuk biztosított logisztikai erőket azonban lekötik a velük érkező harcoló erők.
Az orosz hadseregben nincs extra tehergép- jármű-mennyiség, mert mindegyik hozzá van rendelve harcoló erőkhöz.
Az orosz hadsereg egyik erőssége egy balti vagy lengyelországi háborúban az lenne, hogy képes tartalékosokat és polgári teherautókat mozgósítani.
Oroszország még mindig hatalmas mobilizációs kapacitással rendelkezik nemzetgazdaságában, ami a második világháború és a hidegháború öröksége. A civilek mozgósítása a háború megvívására azonban jelentős gazdasági költséggel jár.
Az országon belüli politikai stabilitás megőrzéséhez pedig az kell, hogy az orosz emberek elhiggyék, hogy az országukat védik. Nem fogják eltűrni, hogy férjek, fiak és apák Putyin szeszélyére induljanak háborúba. Az orosz kormány utoljára az első csecsen háború (1994–1996) idején támaszkodott erősen a hadkötelesekre és tartalékosokra. Két hónapon belül nagy háborúellenes mozgalom bontakozott ki, melynek élén a katonák anyjai álltak.
Oroszország és a megmásíthatatlan tények
Az orosz hadsereg számára nehéz feladat logisztikai szünet nélkül szárazföldi offenzívát végrehajtani több mint 145 km (90 mérföld) távolságban a volt Szovjetunió határain túl.
A NATO számára ez azt jelenti, hogy kevésbé aggódhat egy balti államok vagy Lengyelország elleni jelentős orosz invázió miatt, és nagyobb hangsúlyt fektethet az orosz logisztikai hiányosságok kiaknázására azáltal, hogy távolabb vonja az orosz erőket utánpótlási raktáraiktól, és általánosságban támadja az orosz logisztikai infrastruktúra és logisztikai erők szűk keresztmetszeteit.
Ez azt is jelenti, hogy Oroszország nagyobb valószínűséggel fog korlátozott mélységű támadást indítani (elfoglalni az ellenséges terület kis részeit), amely logisztikailag fenntartható, 145 km-es hatótávolságon belül esik, nem pedig egy jelentősebb inváziót, az ellenfelet kész tények elé állító, nagyszabású műveleteket kiváltó stratégiát kockáztatni.
Orosz szemszögből nem úgy tűnik, hogy az ellenfelet kész tények elé állító, Lengyelországon át indítandó, nagyszabású, nagy mélységű műveleteket vagy villámháborút tervezve építik ki logisztikai erőit. Ehelyett az orosz kormány ideális hadsereget alakított ki az „aktív védelem” stratégiájához. Az orosz kormány olyan fegyveres erőben gondolkodik, amely kiválóan alkalmas a hazai földön vagy határai közelében harcolni, és nagy mélységű tűzcsapásokat alkalmazni.
Nem képes azonban tartós szárazföldi offenzívára messze az orosz vasutaktól jelentősebb logisztikai leállás vagy a tartalékok tömeges mozgósítása nélkül.
A közelmúltban egy új fogalom jelent meg az amerikai hadsereg nyelvén: "Suwalki Gap" (lengyelül przesmyk Suwalki) - a szárazföldi folyosó Lengyelország és Litvánia, vagy inkább Balarus és Kalinyingrád között.
A lengyel és litván határszakasz az orosz szövetséges Fehéroroszország és az orosz Kalinyingrádi terület közé ékelődik.
A "Suwalki Gap" az északnyugatra fekvő kalinyingrádi orosz enklávé és délkeletre fekvő, Moszkva-barát Fehéroroszország közötti szárazföld, amely egyrészt kulcsfontosságú pont az esetleges fenyegetések, másrészt az a balti államoknak nyújtott segítség lehetőségére.
A 60 mérföldes / 100 km-es [a határ kanyargós, ezért a becslések eltérőek] szárazföldi sávot a Sejny kerületben Suwalki folyosónak vagy a litvánok Suwalki háromszögnek is nevezik (a három város Punsk, Sejny és Suwalki).
Lengyelország és Litvánia 1999-ben és 2004-ben csatlakozott az Észak-atlanti Szerződés Szervezetéhez.
Ez egyrészt azt jelentette, hogy a kalinyingrádi exklávét a NATO-államok vették körül, másrészt viszont ez a katonai szövetség számára támadási pontot jelentett , mivel minden szárazföldi katonának át kell haladnia a Suwałki-résen.
Elfoglalása esetén a balti államokat Oroszország, az orosz ellenőrzés alatt álló területek és az orosz szövetséges Fehéroroszország veszi körül.
Még ha Fehéroroszország vagy Oroszország fizikailag nincs is jelen a folyosón, az elég szűk ahhoz, hogy az egyik országban állomásozó rövid hatótávolságú rakéták célba vegyenek a folyosón keresztül érkező katonai készleteket, míg alternatív szállítási útvonalakat, azaz tengeri úton .vagy a levegőt is fenyegetik a Kalinyingrád megyében állomásozó légvédelmi és hajóvédelmi rakéták.
A NATO hidegháború utáni legnagyobb gyakorlata (Oroszország támadása előtt) Kelet-Európában – a 2016. júniusi Anaconda-gyakorlat Lengyelországban – részben a szakadék védelmére összpontosított, az egyik elemző szerint „kifinomult” és „megfélemlítő” gyakorlatok közepette Kalinyingrádban és Fehéroroszországban.
Ben Hodges tábornok amerikai szárazföldi erők európai parancsnoka,a Die Zeit című német hetilapnak.
"Oroszország gyorsabban átveheti a hatalmat a balti államokon, mint ahogy mi képesek lennénk megvédeni őket
A RAND Corporation 2016. februári tanulmánya szerint az orosz erők kevesebb mint három nap alatt lerohanhatják a NATO balti államait. „A jelenlegi állásfoglalás szerint a NATO nem tudja sikeresen megvédeni leginkább kiszolgáltatott tagjainak területét...
Több játékon keresztül a szakértők széles skálájával, egyenruhában és azon kívül mindkét oldalon játszanak. az észt és/vagy lett fővárosban, Tallinnban és Rigában 60 óra.”
„A további játékok azt mutatják, hogy egy körülbelül hét dandárból álló haderő, köztük három nehézpáncélos dandár – amelyeket megfelelően támogatnak a légierő, a szárazföldi tüzek és más földi eszközök, és készen állnak a harcra az ellenségeskedések kezdetén – elegendő lehet a terület elfoglalására.
A NATO stratégái valójában előre látható és tervezhető feladat előtt állnak:
a kelet-európai ország infrastruktúrája nem alkalmas teljes körű katonai műveletek végrehajtására.
A modern amerikai és brit tankok súlya 70 tonna körül van, és az Oroszországgal vívott háború esetén nem képesek átkelni a Visztulán átívelő, Lengyelországon északról délre áramló műtárgyakon -hídakon.
Szakértők szerint az országban a hidak max 50 tonnás katonai járműveket bírnak ki - amely tömeg pedig orosz jellemző.
Ezért ellenségeskedések esetén a gyalogságnak önállóan kell megkapaszkodnia, amíg a nyugati harckocsik nem találnak egy kényelmes átkelőhelyet, és fel nem vonulnak, hogy segítsenek.
Vannak pontonhidak, de számuk korlátozott, és nem alkalmasak nagy európai folyókra.
Vannak hasonlóságok a „Suwalki Gap” és prototípusa, a Fulda Gap között.
A „Fulda Gap” kifejezés (a németek azt mondják, hogy „Fulda-Lücke”) 1989-ig a NATO védelmi stratégiájának egyik kulcsfogalma volt Európában.
A terület a nyugat-németországi Fulda város környékén, közel a kommunista kelet-német határhoz, mögötte a Nyugat megtámadására kész szovjet csapatok koncentrálódtak.
Ez volt a legkényelmesebb földrajzi hely, ahol a Szovjetunió páncélozott és gépesített egységeivel támadhatott.
két részre osztható,
- a NATO-erők frontjára és
- Frankfurtra, az amerikai haderő logisztikájának és karbantartásának fő pontjára Nyugat-Európában, ezért fontos kérdés volt, hogyan védjük meg a „Fulda-rést” [egyes friss források utalnak egy "Fulda-folyosóra", de ez helytelen, és összekeveri a dolgokat a Hoff-folyosóval, a szovjet támadás másik lehetséges tengelyével].
Nagy kérdés, hogy indíthat-e Oroszország nagy mélységű inváziót, vagy csak korlátozott mélységű, logisztikailag támogatható műveletekbe kezdhet.
A Suwalki Gap releváns abban a forgatókönyvben, amelyben Oroszország megtámadná a Baltikumot, akár hagyományos eszközökkel, akár a Krím-félszigeten és a Donbászban használt "ötödik oszlopos" módszerekkel.
Ukrajna elleni orosz agresszió súlyos következményekkel jár(na) az európai biztonságra nézve, akkor ha Oroszországot (mint támadó felet) ez érdekelné.
Tekintettel a háború elhúzódó voltára - felvetődik egy NATO-tag ellen irányuló orosz támadás, a NATO tagországok eltérő véleménye valamint gyakorlatilag felhasznál haditechnikai tartalékaik miatt.
Politikailag Szovjetunió felbomlása óta Moszkva alá akarja ásni a biztonságot a balti államokban - egyértelműen függővé tette/teszi az országokat gazdaságilag. és egyetlen "felszabadító-békét biztosító" szerepet próbál betölteni katonailag - ám minimális/jelképes erőket állomásoztat a határain kívül.
Érdekes módon ezzel is elérte a hegemóniáját a nyugat eddigi asszisztálásával.
Invázió esetén - az összes hadijáték eredménye szerint -az orosz hadsereg három napon belül képes lenne lerohanni a balti államokat, eddig nem akarta (nem a NATO kontingens ellenére) úgy tűnik meg fogja próbálni: demonstrative az ukrajnai háború kevés valódi sikere miatt.
Az orosz hadsereg minden nimbusza egyelőre oda van a fegyveres erőknél a NATO-ban és valamit fel kell mutatni a lakosságnak - mintegy önigazolásnak, hiszen az orosz gazdaság egészében is kezd hanyatlani és a behívást(létszám duzzasztást) igazolni kell eredménnyel.
A lakosság életszínvonala az agresszió óta gyakorlatilag nem csökkent - a legfelső színvonalon élők érzik csak a választék csökkenését.
Nagy vízválasztó kell, hogy legyen amikor Putyin Elnöknek az életszínvonalat negatívan érintő intézkedéseket kell meghoznia - s ennek ellensúlyozására van szükség számára katonai sikerre. Megmagyarázandó az "áldozat" jellege és eredménye.
Valamilyen érdekes oknál fogva (pl. RAND Corporation tanulmánya) az összes hadijáték kész tényként kezeli, hogy az orosz kormány célja a terület elfoglalása és megtartása.
Ez lépés/döntéskényszert jelent a NATO számára:
- indítson költséges ellentámadást, és kockáztasson súlyos
veszteségeket,
(esetleges nukleáris válságot),
vagy
- fogadja el az orosz megszállást,
Ez a NATO hitelességét és a vezetőkbe vetett bizalmat ássa alá - valószínűsíthető szakadást okozna.
ami aláásná a Szövetség hitelességébe vetett hitet.
A háború kirobbanása előtt egyes elemzők azzal érvelnek, hogy ezek az orosz területszerzések nagy valószínűséggel korlátozottak lennének, egy vagy két városra terjednének ki.
Igy nem is tartják szükségesnek ekkor NATO szinten fellépni
Nyilván ezt a forgatókönyvet is tanulmányozni kell.
Külön eddig nyilvánosan nem volt megfogalmazva:
Míg az orosz hadseregnek határozottan megvan a harci ereje ezeknek a forgatókönyveknek a megvalósításához,
vajon Oroszország rendelkezik-e megfelelő logisztikai struktúrával, hogy támogassa ezeket a műveleteket?
A kezdeti offenzíva során – a harcok kimenetelétől függő időben – az orosz erők teljesítik a közelebbi célokat, de a logisztikai rendszere megköveteli a műveleti szüneteket.
Ennek eredményeként egy nagy mélységű területfoglalás valószerűtlen.
Az orosz hadseregnek megvan a harci ereje ahhoz, hogy megvalósítsa a forgatókönyvben elképzelt célokat, de nincsenek meg a logisztikai erői ahhoz, hogy ezt egyetlen lépésben, logisztikai szünet nélkül megtegye.
Az orosz repülőerők (nagy erőt képviselő harcászati bombázókkal és szárazföldi célokat szelektíven támadó repülőgépekkel) a támadó helikopterek tűztámogatásával valamennyire mérsékelhetik a tüzérségi lőszerfogyasztást.
A NATO-tervezőknek paradigma váltást kell(ett) végrehajtani azaz olyan terveket kell kidolgozniuk, amelyek az orosz logisztikai kihívások gyengeségeinek kiaknázására összpontosítanak ahelyett, hogy a harci erőviszonyok egyenlőtlenségét próbálnák kezelni.
Egyértelműen az orosz hadsereget mélységbe történő beengedését kell tervezni, így az orosz utánpótlási vonalak megnövelését a maximumig, miközben támadja a logisztikai és a szállítási infrastruktúrát.
A határ menti harcok az oroszok számára kedvezők, mivel a rövidebb utánpótlási távolság kompenzálja a logisztikai hiányosságaikat.
Az orosz hadsereg logisztikai kihívásai a lengyel forgatókönyv esetében eltérnek az előzőtől.
Kisebb az időkényszer, de nagyobb nehézségek adódnak a távolságok és a széles nyomtávú vasutak hiánya miatt, amelyek a fehérorosz határnál érnek véget.
Lengyelországhoz legközelebbi vasútállomás a fehéroroszországi Grodnóban és Bresztben van.
Az első 208 km, a második 263 km-re van Varsótól. Egy 145 km képességű hadsereg számára ez egy hosszú utánpótlási vonal.
Kalinyingrád is számításba jöhet egy másik lehetőségként, de ez nem praktikus, mivel az érintett NATO-tagállamok rendelkeznek tengerparttal. (külön blogban lesz)
A NATO légierejének, haditengerészeti erőinek és a lengyel szárazföldi telepítésű, hajó elleni rakéták kombinált alkalmazása valószínűtlenné teszi a tengeri utánpótlást.
A Military Balance (2021) szerint állomásozik ott egy orosz hadtest jelentős raktárakkal, de nincsenek támogató logisztikai egységek, amelyek biztosítanák az utánpótlást.
A harcoló erőket a logisztikai csapatoknak kellene ezekkel a készletekkel ellátni körülbelül 72 km hatótávolságban.
Az ottani helyőrség hosszú ideig ki tud tartani elszigetelten, de nem hajthat végre szárazföldi támadó hadműveleteket.
Az orosz hadsereg el tudja érni Varsót, de nem tudja azt elfoglalni logisztikai szünet nélkül, meg kell állnia, hogy átkonfigurálja/javítsa a vasútvonalat, valamint harcászati csővezetékeket, illetve raktárakat építsen.
A konkrét harctevékenység hetekig szünetel(het)ne amely lélegzethez juttatja a NATO-t, és időt ad a harci erő kiépítéséhez.
A NATO-erőknek gyorsan a Baltikum területére kellene vonulniuk.
A Lengyelország és Litvánia közötti keskeny szárazföldi folyosó, a Suwalki-Kaunas szakasz lenne a kulcsa annak, hogy a NATO-erők átadják a balti országokat.
A balti országokba telepített NATO-erők ellensúlyozására az oroszok erőket telepítenek a kalinyingrádi térségbe, vagy a fehéroroszországi csapatcsoportokat.
Hadműveleti-stratégiai szempontból a fehérorosz hadsereg de facto az orosz fegyveres erők része.
Mindenesetre az orosz hadseregnek és Fehéroroszország erőinek előnye lenne az időnek: lévén az agressziót kezdeményező fél, egy helyre lehet a hatalmat koncentrálni.
Biden a NATO főtitkárával, Jens Stoltenberggel közös sajtótájékoztatóján.
"Egy olyan pillanatban, amikor Putyin megzavarta a békét Európában, és megtámadta a szabályokon alapuló rend alapjait, az Egyesült Államok és szövetségesei fellépnek, bizonyítva, hogy a NATO-ra most nagyobb szükség van, mint valaha," -
A Suwałki Gap a polgári légtér fontos korlátozó tényezője is az ukrajnai 2022-es orosz invázió kezdete óta.
Az Oroszország és Fehéroroszország elleni szankciók , a polgári légterek fehéroroszországi lezárása, majd az orosz megtorló szankciók miatt a balti államokból vagy Finnországból délre polgári gépek egyetlen járható útja a Suwałki-résen keresztül repülhet.
Ez egyúttal az egyetlen nagyfeszültségű vezeték (a LitPol Link ) és az egyetlen vasút (egyvágányú, nem villamosított) útvonala, amely összeköti a balti államokat az Európai Unió többi részével.
A vasútvonal csak Kaunasig ér el , mivel Litvánia és Lengyelország eltérő nyomtávú- a balti államok általában az orosz nyomtávot
használják , míg a lengyel gördülőállomány túlnyomó többsége a szabványos nyomtávhoz van igazítva .
Vasutak és az orosz logisztikai képességek
Az orosz hadsereg logisztikai erőit nem vasutaktól távol eső nagyszabású szárazföldi offenzívákra tervezték.
A harcoló egységeken belül az orosz ellátó- és kiszolgáló erők mérete kisebb, mint nyugati társaiké.
Csak a dandárok rendelkeznek egyenértékű logisztikai képességgel, de ez nem pontos összehasonlítás.
Az orosz alakulatoknak mindössze háromnegyed annyi harcjárműve van, mint amerikai társaiknak, viszont csaknem háromszor annyi tüzérséggel rendelkeznek.
Az extra tüzérségi és légvédelmi osztályok eredményeként az orosz logisztikai igények sokkal nagyobbak, mint az amerikai társaiké.
Ezenkívül az orosz hadseregnek az összfegyvernemi hadseregeiken belül nincs elegendő számú ellátódandárja – vagy anyagi- technikai támogatódandárja, ahogyan ők nevezik azokat.
A Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete által közzétett (2021) Military Balance tíz anyagi-technikai támogatódandárt ad meg, amelyek tizenegy összfegyvernemi hadsereget, egy páncéloshadsereget és négy hadtestet támogatnak.
Oroszország nyugati és déli parancsnoksága három-három hadsereggel és három anyagi-technikai támogatódandárral rendelkezik.
Az oroszok ütőkártyája a tíz vasúti dandár, amelyeknek nincs nyugati megfelelője.
Szakterületük a vasútbiztonság, az építés és a javítás, míg a gördülőállományt polgári állami cégek biztosítják.
Oroszország egyedülálló a vasúti dandárok tekintetében.
Ennek oka, hogy az orosz erők logisztikailag a vasúthoz kötődnek a gyártól a katonai körzeti raktárakig, valamint az össz- fegyvernemi hadseregekhez, és ahol lehetséges, ott hadosztály/dandár szintig. Egyetlen másik európai nemzet sem használ olyan mértékben vasutat, mint az orosz hadsereg.
Ennek az is az oka, hogy Oroszország hatalmas – a távolság az egyik végétől a másikig több mint 9600 km. Gond viszont az, hogy az orosz vasutak széles nyomtávúak.
Csak a volt szovjet köztársaságok – köztük a balti államok – és Finnország alkalmazza még mindig az orosz szabványt.
A balti fővárosok előtt több átrakóállomás is létezik, de még így is 1–3 napba telhet a vasútállomások elérése és a kirakás megkezdése.
Lengyelországnak csak egy széles nyomtávú vasútvonala van, amely Krakkó régiótól Ukrajnáig tart, és nem használhatják az orosz erők anélkül, hogy előbb elfoglalnák Ukrajnát. Fehéroroszországból Varsóba nincsenek széles nyomtávú vonalak.
Ez azt jelenti, hogy az orosz hadsereg vasúti szállítási képessége véget érhet a volt Szovjetunió határainál.
Ha az orosz hadsereget az orosz nyomtávú vasúthálózaton túl próbálják ellátni, az arra kényszerítené őket, hogy leginkább a tehergépjárművekre hagyatkozzanak, amíg a vasúti csapatok át nem állítják a vasutat vagy újat nem építenek.
Oroszország tehergépjármű-logisztikai támogatását, amely kulcsfontosságú lenne Kelet- Európa inváziójában, korlátozza a teherautók száma és a műveletek kiterjedése.
Egyszerű matematika segítségével kiszámítható, hogy a teherautók milyen távolságig tudnak működni.
Feltéve, hogy a meglévő úthálózat 72 km/h sebességet képes biztosítani, akkor egyetlen teherautó naponta három utat tud megtenni 70–80 km hatótávolságig: egy óra a berakodás, egy óra az utazás a támogatott egységig, egy óra a kirakodás és egy másik óra, hogy visszatérjen a bázisra.
A ciklus háromszori megismétlése összesen 12 órát vesz igénybe. A nap hátralévő részét a járműkarbantartás, az étkezés, a tankolás, a fegyverkarbantartás és az alvás tölti ki.
Növelve a távolságot 145 km-re, a teherautó naponta két utat tehet meg, 290 km távolság esetében ugyanaz a teherautó napi egy utat tesz meg. Ezek a feltételezések nem működnek rossz terepen, vagy ahol korlátozott/sérült az infrastruktúra. Ha egy hadseregnek éppen elég tehergépjárműve van ahhoz, hogy 72 km távolságon el tudja látni magát, akkor 145 km esetében az áteresztőképesség 33%-kal alacsonyabb lesz, 290 km-nél ez már 66%-kal csökken.
Az orosz hadseregnek nincs elég tehergépjárműve ahhoz, hogy kielégítse a logisztikai igényeit a tábori raktáraktól 145 km-nél nagyobb távolságra.
A 290 km-es hatótávolság eléréséhez az orosz hadseregnek meg kell dupláznia a tehergépjárműinek számát. 400 általános tehergépkocsi szükséges mindegyik anyagi-technikai támogató dandár számára.
Az orosz logisztikai követelmények és a szállítási erőforrások megismeréséhez hasznos kiindulópont lehet az orosz összfegyvernemi hadsereg.
Mindegyiküknek más az összetétele, de állománytábla szerint minden hadsereghez egy anyagi-technikai támogatódandár tartozik. Minden anyagi-technikai támogatódandárban két szállítózászlóalj van, összesen 150 általános tehergépjárművel, 50 pótkocsival és 260 speciális tehergépjárművel.
Az orosz hadsereg nagymértékben alkalmaz ágyú- és rakétatüzérségi tüzet, és a rakétái igen terjedelmes méretűek.
Bár minden hadsereg más és más összetételű, egy hadseregben általában 56–90 sorozatvető található.
Az egyes indítók feltöltése egy tehergépjármű teljes platóját elfoglalja.
Ha az összfegyvernemi hadsereg sorozatvető tüzérsége egyetlen sortüzet lőne ki, akkor 56–90 teherautóra lenne szükség a rakétalőszer utánpótlásához.
Ez körülbelül a fele az anyagi-technikai támogatódandár tehergépjármű-mennyiségének egy rakétasor feltöltéséhez.
Van továbbá 6–9 csöves tüzérosztály, 9 légvédelmi tüzérosztály, 12 gépesített és felderítő-zászlóalj, 3–5 harckocsi zászlóalj, illetve az aknavetők, páncéltörő rakéták és kézi lőfegyverek lőszerei – nem is beszélve az élelmiszerről, a műszaki, illetve egészségügyi felszerelésekről és így tovább.
Az orosz hadseregnek sok tehergépjárműre van szüksége csak a lőszer és a szilárd rakomány utánpótlása miatt.
Az üzemanyag- és vízellátás érdekében minden anyagi-technikai támogatódandárnak van egy harcászati csővezeték-zászlóalja. Ezek a csővezetékek kisebb áteresztőképességűek, mint a nyugati megfelelőik, de az új működési terület elfoglalása után három-négy napon belül üzembe helyezhetők.
Addig is üzemanyag-szállító gépkocsik szükségesek az üzemanyag- utánpótlás biztosításához.
Lehet polemizálni, hogy az orosz hadseregnek megfelelő-e a működési hatótávolsága ahhoz, hogy elérje céljait az eredeti üzemanyagkészletével, különösen azokkal a tartaléküzemanyag-hordókkal, amelyeket a járművek szállítanak.
Aki ilyen eszköznél szolgált, az tudja, hogy nem helyes megközelítés.
A harckocsik és a páncélozott járművek égetik az üzemanyagot, amikor harcban manővereznek, vagy csak üresjáratban várakoznak. Ez az oka annak, hogy az amerikai hadsereg az „ellátó napokat” használja az üzemanyag-fogyasztás tervezésére, nem pedig a hatótávolságot.
RAND-tanulmány alapján az orosz hadsereg egy hadművelete 36–72 óráig tart, akkor az orosz hadseregnek legalább egyszer fel kell tankolnia, mielőtt a harcászati üzemanyag-csővezetékeket beüzemelnék a műveletek támogatására.
Innen kezdve (is) lehet ötleteln9
Megjegyzések
Megjegyzés küldése